!!!Kijátszható fajok!!!

Vámpírok

Az éjszaka szülöttjei. Sápatag bőrük is ezt mutatja, hisz a napfény bántó számukra. Szépek, s ugyanolyan alattomosak. Az ezüst bármekkora kis darabkája is úgy égeti a bőrük, mintha izzó vassal kínoznánk egy angyalt. Megjelenésükben magasak, s hosszabb ideig is elélnek, akár 1-2 évezredig is, mivel lassabban is öregszenek. Az erdők sűrűjében, barlangokban, vagy ős fák gyökerei közt húzódó föld alatt kialakított járatokban élnek. Ám nem bárdolatlanok, mert az erdőben élnek, meglehetősen értelmes, s körmönfont lények, s igencsak olvasottak.
Vérrel táplálkoznak, hogy életben maradjanak, állati vérhez hamarabb hozzájutnak, mint egy angyaléhoz, ám egy démon vére halálos méreg számukra épp úgy, mint egy vérfarkas harapása.
Minimális mágikus képességük is akad, többnyire a hipnózis terén, hisz áldozatuk egy angyal, az csak úgy nem fogja odaadni nekik önként a vérét. Mivel a vérrel energiát szív el, ezért rendkívül gyorsan gyógyul, kivéve, ha megkínálják a szívüket egy ezüst karóval, vagy esetleg egy kehely démon vérrel.
Kedvesnek ritkán mondhatók, inkább alattomosak, és gonoszak, úgy gondolják, a többi faj azért létezik, hogy őket tartsa fenn. Ősellenségük a vérfarkasok, akármikor akadjanak is össze, abból csakis csetepaté következhet, ám a démonokkal és az angyalokkal sincsenek jóban.

Vérfarkasok

Nagy, szőrös és ázott kutya szaga van. Nem. Legalábbis az utolsót felejtsük el. Ugyanis rendkívül igényesek, főleg a szőrükre. Már, amikor farkas formájukban vannak, ugyanis előfordul, hogy felveszik emberi alakjukat, ám ez ritka, hisz a vérfarkasok állati alakjukban a legerősebbek, s a leggyorsabbak. Szaglásuk kiváló, s hatalmas mancsaik hamar összetörik a csontokat.
Bundájuk az ordastól a barnán át a feketéig, akármilyen színben előfordulhat, vastag végtagjaik erős izomzata van, hegyes karmaik igencsak hamar felszakítják a bőrt, a húst. Fogaik hegyesek, s a vérfarkasméreg igencsak hamar vesztét tudja okozni a vámpíroknak. Irreálisan gyorsan gyógyulnak.
A vérfarkasok teliholdkor rá vannak kényszerítve arra, hogy farkas alakot öltsenek, akár akarják, akár nem, s ezeken az éjszakákon falkába verődve vadásznak az erdők nagyvadjaira. jelentős mértékű mészárlást hajtva végre, nevükhöz híven.
Vérfarkast csak akkor pusztíthatsz el, ha a fejét vágod le, s azon nyomban el is ásod, különben a halott farkas feje még egy utolsót haraphat, ha nem figyelsz oda kellőképpen.
Ősellenségeik a vámpírok, eredendően gyűlöli egymást a két faj, azonban nem ápolnak baráti viszonyt az angyalokkal sem, vagy a démonokkal.


Angyalok

Csodálatos, égen járó lények. Azt mondtam, hogy égen járók? Bocsánat, égen szállók. Hatalmas szárnyaik a hátukon helyezkednek el, bármilyen színűek lehetnek. Talán még a vámpíroknál is szebb lények, magabiztosak, ám sosem dölyfösek. Egy hatalmas fellegvárban élnek, közösségben, többnyire harcos nép, ám a mágiahasználat sem áll tőlük távol. Fizikai erejük sem elhanyagolható.
Kovácsművészetük már-már művészi, ám mivel bőrüket égeti a vas (hát még a forró), ezért csak ezüstből munkálkodnak, mely érc bőven akad világunkban. Kedvesek és megértők, ám ellenségeikre könyörtelenül lesújtanak, ha úgy hozza a sors.
Úgy tartja a régi démon-mondás: „Ha angyalt akarsz ölni, kényszerítsd a földre.” S ez igaz is. Ha egy angyalnak a szárnya a gyenge pontja, nagyon lassan nő vissza nekik, s a sarokba szorított, szárny nélküli angyal már halott angyal. Bár sokáig élnek, akár több száz évig is, a szárnyuk elvesztése az életükbe kerülhet. vagy ha vasra vered őket, az a húsukat is leégeti róluk. S ősellenségeik, a démonok, ezt szívesen is alkalmazzák rajtuk.

Démonok

Alattomos, megátalkodott, sunyi, hataloméhes lények. Hegyes fülük, szárnyukon tollak helyett bőr feszül, s csípőjük magasságában, fenekük fölött vékony farok kígyózik. Szemeik semmi jót nem ígérnek, s a legszadistább lényekként tartják őket számon. Általában bőrük sötét, nagyon ritka esetben halovány. Csupán néhány évszázadot élnek meg.
Bár repülni tudnak, s szeretnek is, gyakrabban látni a földön őket, mint a levegőben. Mágiájuk sötét, mint a hold nélküli viharos éjszaka, úgy tartják, a legsötétebb, s leggonoszabb mágiát, a nekromanciát használják. A föld alatt, nagy közösségekben élnek, s kísérletező kedvüknek semmi sem szab határt.
„Ha legyőzöl egy démont, trófeának legfeljebb egy zsák hamut hozhatsz haza.” Mondogatják az angyalok, hisz a démonok sem bírják az ezüstöt, könnyen lángra gyúlnak tőle, ám ahhoz, hogy bele is haljanak, számtalan sebet kell rajtuk ejtenie annak, aki elpusztítana egyet. Ám a vérfarkasok mérgét sem bírják, attól bizony folyóssá válik néhány napon belül a megharapott démon minden belső része, és szomorú véget is ért röpke élete.